Tízezer lépés kéne csak

DR. TIHANYI LÁSZLÓ
drtihanyi.hu 

Az Omega együttes egyik sikeres dala volt és majd' negyven év elteltével a tudomány mindenben igazolta ezt a mondatot.

Gyermekkorban és serdülőkorban naponta 12-16 ezer lépést teszünk mindennapi tevékenységünk során. Mire bekövetkezik a nagykorúság, azaz 18 évesek leszünk, a napi lépésszámunk lecsökken 6-8 ezerre.

Azután jön a házasság, az első gyermek, a munka és közben a naponta megtett lépések száma 2-9 ezerre csökken. Az ifjú apukák kerekded pocakot növesztenek, az anyukák ekkor cserélik le kétrészes fürdőruhájukat egyrészesre, mivel a "muffin top" már nagyon zavaró a strandon.

Negyven év felett a lépésszám tovább csökken, napi 1200-8 ezerre. Ekkor jön az első meglepetés.

"Mindig alacsony volt a vérnyomásom, most is szédelegtem, de a kávé nem segített, sőt, 160/100 Hgmm-t mértek nálam". Hogy lehet ez? Persze a rossz gének, amiket örököltem. A génekre való hivatkozásnál jobb önfelmentés el sem képzelhető.

Pedig a dolog 18 éves korban kezdett megzápulni. Nézzük hát a megoldást.

Ha valaki szép nyugodtan fekszik az ágyában és nem csinál semmit, akkor szervezete csak alapjáraton működik, oxigén felhasználása 1 MET (3,5 ml/testsúly kg /perc). Ennyi oxigént igényel az alapanyagcsere.

Ha 100 lépés/perc sebességgel gyalogolunk, ez 3 MET-nek felel meg. Ebben az esetben a nyugalmi oxigénfogyasztásunkat megháromszorozzuk. Ezt a lépésszámot kellene a hét öt napján fél órán át fenntartanunk. Ezzel még fogyni nem lehet, de a dekondicionálódási folyamatot már meg lehet vele állítani. Bárki kipróbálhatja. Ha az illető még nem múlt el hatvan éves és nem képes ezt a tempót fél órán át tartani (ha nincs egyéb mozgást korlátozó betegsége), akkor elmondhatja magáról, hogy dekondicionált, azaz edzetlen.

Ha ezt a mozgás mennyiséget még heti 2x40 perc rezisztenciaedzéssel is kombinálja (fekvőtámaszok, súlyzózás, stb.), akkor ez heti szinten 2 ezer kilokalória elégetését jelenti. Ez már nem csak arra elegendő, hogy az elveszettnek hitt kondícióját visszaszerezze, hanem arra is, hogy elinduljon a tartós fogyás.

Sokan, főleg a férfiak büszkék arra, hogy kezük szorító ereje az évek múltán mit sem csökkent. Sajnos el kell, hogy mondjam, hogy ez az erő szinte alig változik 18 éves kortól, majdnem az ember haláláig. Sok olyan beteget ismeretem, akiknek már jártányi erejük sem volt, a kezük szorító ereje viszont szinte az utolsó pillanatig kifejezetten erős volt.

Van visszaút, de ehhez minden nap meg kell tenni tízezer lépést ütemesen, nem andalogva és hetente kétszer fél órát szánni kell izmaink tornáztatására is. Az agy a mozgást jutalmazza. Endorfinok, agy által termelt morfiumszerű anyagok szabadulnak fel ilyenkor, ezért jobb lesz az alvásunk, jobb lesz a kedvünk, jobb lesz a közérzetünk és csökken az étvágyunk. Csak rosszkedvünket, betegségeinket veszthetjük: "Tízezer lépés kéne csak"!